• 

*....mert vannak dolgok amik nem változnak, például az, hogy milyen vadul és kétségbeesetten szeretem....*

 

*Holnap... ki tudja hol leszek

A holnap... ki tudja mit tartogat számomra

Bármi történhet de ma még együtt vagyunk

gyetlen nap ami örökké az enyém marad.*

 

*Ne nevezd magad szegénynek,amiért nem valósulnak meg az álmaid!
Az igazi szegény az, akinek még nem voltak álmai!*

 

*Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.*

 

*Amikor mindenben ŐT látod csak, s bánatodra a vigaszt nem találod.
Amikor egy szerelmes dal megsírat, és az életben NEM látsz semmi
vidámat. Amikor mással látod ŐT kézenfogva, s TE a földre nézel,
sírásodat elfolytva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?"
kérdésre, "igen!" a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon,
próbálod a szívedet kényszeríteni: Ne fájjon! akkor tudod meg milyen:
Valakit Várni, Ki Úgy Sem Jön Többé!*

 

*És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el,  amíg szükséged van rá.  És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok.*

 

* Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében.Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, Csak akkor fáj, amikor lélegzem .. *

 

*A múlt az múlt. Ami volt, szép és jó, azt nem tudod visszahozni. A
rosszat a múltban már nem tudod helyre hozni, csak a jövődön tudsz
alakítani, de lehet hiába minden, ha akik voltak, már nem tudják mit is
érzel valójában, hogy megbántad, hogy bármit megtennél azért, hogy
viszakaphasd őket, BÁRMIT! De hiába, ezzel nem tudsz mit tenni, éled
tovább az életed, próbálsz úgy tenni, mintha.... és felteszed azt a
kérdést, vajon tudják e, hogy helyre hoznád amit elrontottál, és
büszkék lennének e rád azért, amit eddig elértél. Vagy teljesen máshogy
alakítanák az életedet, de egy biztos szebb és boldogabb lenne.*

 

*Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökké nekem adna Téged!*

 

*Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.*

 

*Hadd sírjak nyugodtan csendben,

Amint látod nem most van a legjobb kedvem.

Legszívesebben utálnálak téged,

De nem tudlak annyira szeretlek,hogy meghalnék érted.

Mikor meglátlak, szemem rajtad akad,

Szívemben egy fájdalmas érzés, dalra fakad.

Mit mondjak ilyenkor, inkább csak mosolygok,

Ne tűnjön fel senkinek h szívemben zokogok.

Oly sokan kérdezik miért szeretlek téged,

Miért sírok naponta többször csak is érted.

Nem tudok válaszolni, mert fogalmam sincs,

De azt tudom hogy a te neved szívemnek egy hatalmas bilincs.

Elfogadom hogy nem szeretsz,

És hogy mikor már nem láthatsz nyugodtan elfeledsz.

De te is elfogadhatnád hogy imádlak téged,

Hogy szívem nem feled soha, és meghalna érted...*

 

*Üres a sátor, a cirkusz bezár
De a porond közepén egy bohóc megáll!!
Most nem nevet, nem bohóckodik
Kifestett arcán egy könnycsepp folyik!!
Rájött, hogy nincs élete
Bohócarca egyé vált vele!!
Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra,
S egy pillanatra felvillant az igazi arca!!*

 

*Törött szárnyakkal a hátamon az égre nézve

kérdem mikor lesz vége, mikor lesz béke
Nem felel senki, nem kapok választ
csak ballagok az utamon nincs semmi támasz...*

 

*Amikor megpofozott, fájt, az orromban furcsa ízt éreztem, és a fülem kattogott, mint a repülőn. De a legszörnyűbb az volt, ahogy rám nézett. A szeme vad volt és szégyenkező. Már majdnem megsajnáltam, amikor rájöttem, hogy nem lehet: hiszen gyűlölöm.*

 

*Ne higgy annak ki rád nevet
esküvel fogadja, hogy igazán szeret!
Ne higgy annak ki könnyet ejt
mert ki könnyen sír, könnyen felejt!
Annak higgy, ki halkan lágyan elbeszélget Veled
szemei gyöngéden fürkészi szemedet
Ő bár ég a vágytól, de erről soha nem beszél
a néma sóvárgás többet ér mindennél!*

 

*Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.  Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!*

 

*ordítanám ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom.*

 

*Mit csinálsz? - Álmodok. - Ébren? - Ébren. - Úgy nem lehet. - Én tudok. - Hogyan? - Azt nem tudom, de nekem megy. - Miről álmodsz? - Mindenről ami jó. - Például? - Egy tökéletes világról. - És mire jó ez? - Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni. - Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy? - Nem, csak nem mindig vagyok boldog. - Dehát mindig vidámnak látszol! -Te úgy látod. - Az, hogy lehet? - Mert azt akarom, hogy úgy lásd. - És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az? - Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba.*

 

 

*Mindent megtettem érted, elviseltem, hogy játszottál velem. És miért? Mert szerettelek. De tudod mit mondok most? Takarodj a p*csába! És írd fel a nevem, mert még egy ilyen embert sosem találsz...*

 

*Egy reggel felébredtem. Tudtam, hogy tennem kell valamit. Megnéztem a leveleket, végtelenül szomorú hír: elmentél. Hiányod elviselhetetlen. Elindulok, és eldöntöm mit tegyek. Most itt állok egy tó partján, és várok. Egyedül vagyok. Hiányzol. Elindulok, úszok. Érzem ahogy a víz körülölel. Leúszok a tó fenekéig. Itt csönd van. A levegő kezd elfogyni. Lassan, de érzem. Közeleg a vég. Érzem, ahogy a víz átáramlik a tüdőmön. Kicsit szúr, de közelsem annyia fájdalmas, mint a hiányod. A víz lassan kiszorítja az összes levegőt belőlem. Nem fáj. Már semmit sem érzek. Csak csöndet, és nyugalmat. Minden elsötétedett. Remélem jó helyre érkeztem, és egyszer majd találkozunk.*

 

*Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid  ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!*

*Ülök a csendben és hallom a hangodat, a tükörbe nézek,
de nem látom önmagam. Keserű szavak csak ennyi,
ami maradt egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp, tudom,
hogy nélküled mindek sokkal könnyebb.
De belül szívemet széttépi a bánat, nincs egy árva szó sem,
mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki,
sem marad, ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át, lelkem egyetlen segélyszóra vár,
hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, hogy azt mondhassam
te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra,
hogy szeretsz, szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába, szemem téged keres
az esti homályba. De érzem nincs több remény,
tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet, most már tudom, elvesztettelek.*

*Kinyújtod a kezed,és senki meg nem fogja. Kiáltasz egy nevet, de csak a csend fogadja. Könnyes szemmel nevetsz hazug vidámsággal, minden este zokogsz szüntelen szomorúsággal. Most úgy érzem magam, h a világ összes drogját ki szeretném próbálni. De a világ összes drogja sem tudná megváltoztatni azt az érzést, h az egész életem csupán egy álom volt és csak most ébredtem fel belőle..*

 

*Mindig is én voltam az a buta kislány akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. Akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. Akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. Az aki néha eltévedt a maga által választott útján. Aki ha összetört padlóra került. Aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább.*

 

*Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt, de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át. És ma sincs nálam boldogabb ha velem vagy, s ez nem panasz! És nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem..*

 

*Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.*

 

*Ha egy sötét szobában találod magad, ahol mindenütt csupa vér van, és a falak rázkódnak, ne aggódj... a legbiztonságosabb helyen vagy: a szívemben.*

 

*Mosolyog az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert, most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné Tőlem:Mondjam meg mit jelentesz Nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan csendesen

-Semmiség, csak egy elmúlt szerelem..
Elmegyünk egymás mellett s az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is,de hangom kissé megremeg

S nem venné észre rajtam senki sem,hogy titokban könnyes lett a két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna minden,S mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné Tőlem:Mit jelentesz Te Nekem?
Talán könnyelműen azt felelném:-Semmit, semmit csupán.... az ÉLETEM.
A valóság mindig nehéz…De tévedsz rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
S felejtsük egyszer, hogy rossz vége lett.
Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz....*

 

 

 

*Nem vagyok hercegnő és ez nem egy tündérmese, ez nem Hollywood csak egy kicsi város, álmodoztam mielőtt elmentél és cserbenhagytál.. de most már túl késő, hogy eljöjj értem a fehér lovadon.*

 

*Néha jó lenne csak, egy percre repülni.Néha jó lenne csak, egy kis időre szabad lenni.Néha jó lenne, sok-sok mindent elfelejteni.Néha jó lenne, ha az élet nem csak rosszból és szenvedésből hanem egy picike jóból is állna!!!Néha mindent itt hagynék, nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék. De a végén úgyis visszafordulnék...*

 

*- Hallom jársz valakivel.. - mondta a lány. - Igen. végre boldog vagyok.- felete a fiu. - az jó. - baj hogy járunk.? - nem.. miért lenne? kérdezte a lány. mire a fiu megvonta a vállát és nézett ki a fejéből.- ... neembaj. dehogyis. miért is lenne. csak mert halálosan belédvagyok esve és tevagy az egészééletem. és végig kell néznem miközben egy ribanc elvesz tőlem.. nem semmibaj.:) tényleg.. - gondolta a lány. majd felállt és elment egy szó nélkül...*

*Túl naiv vagyok... Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem.....*

*Remegő lábakkal a párkányra lépek, becsukom a szemem és cseppet sem félek. Régi emlékek mindig kísértenek, Felnézek az égre, s tudom nem tévedek. Utolsó szavaim suttogom a szélbe: kimondom, szeretlek- s így ugrom a mélybe...*

*Ő maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tűnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket.*

 

*..Pontosan jól tudod, hogy mit érzek irántad. Tudod, hogy nagyon... Bármit megadnák azért, hogy újra együtt lehessek veled. Csak most kicsit bizonytalan vagyok. Elvesztettem a bizalmam irántad...Pedig hidd el, annyira szerelmes voltam...teljesen elvakított az a bizonyos "rózsaszín köd". Aztán a földről persze észrevettem, hogy mit is tettél velem..elraboltad a szívem...fájt...idő kellet... Szinte kezdtem kigyógyulni belőled....De ez hazugság. Még magamnak sem ismertem be sosem, hogy nem tudok belőled kigyógyulni. Idővel enyhült a fájdalom...de teljesen sosem forrtak be sebeim. Aztán most újra megjelensz az életembe..elvárod, hogy úgy tegyek, mintha semmi sem történt volna azelőtt.. Hidd el, hogy jobban akarlak mint bármit, amit eddig akartam az élettől, és te vagy nekem a legnagyobb ajándék, a legnagyobb boldogság....Amikor elmentél...minden összeomlott bennem...mintha összetört volna belül a szívem, és a darabkái folyton felszakították bőröm vérző sebeit. De visszajöttél...újra itt állsz előttem...Mindig is vártam, hogy eljöjjön ez a nap amióta...amióta elmentél. Ezért úgy gondolom, hogy ezt még helyre lehet hozni...ha szeretnénk..és én szeretném...de tudnod kell, hogy ez esetben nem adom könnyen magam. És tudom, hogy te is szeretnéd, hiszen itt állsz előttem. Csak adj egy kis időt, kérlek. Mutasd meg, hogy mennyire fontos vagyok neked. Csak erre van szükségem. Csak Rád.*

 

*Tedd , amit tenned kell,

Ha menni akar enged el!

Ez a szerelem már rég nem tiszta,

Ahogy a folyó sem fordul vissza,

Enged őt is előre menni,

S ne akard többé már szeretni.

Az ő szíve már rég nem a tiéd,

Hát engedd ki szívedből szívét,

Mert ha végleg ott marad,

A tiéd csendben megszakad.*

 

*Egy imád száz gyűlöl, száz imád egy gyűlöl. Melyik a jobb? Ha százgyűlöl és egy erőt ad az élethez, vagy ha száz imád és egy gyűlöletébe belehalsz?*

*- Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú pedig mindig mosolyog?
- Csak egyszer nézz rá akkor mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon rengeteg emberrel körbe véve. Ha mosolyog akkor valóban boldog de ha csak szomorúan bámul maga elé tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.*

 

 

*Csalódni abban kit igazán szeretünk

Szívünk meghasad, hiába nevetünk

Dacolva némán, hogy nem fáj nincs tovább,

Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán…*

 

*Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé...
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mond ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...
Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...*

*Töredék boldogság volt, mit adtál,
Most ez is elveszett.
Érintenélek, de már nem lehet.
Behunyom szemem, láthatlak újra,
Itt vagy Velem néhány pillanatra.
Fogd most a kezem, s lásd szememben a könnyet...
Ne kérdezz, ne szólj semmit,
Csak a boldogság hullajtja könnyeit!
Reszkető kezemmel simogatom arcodat,
Félek tűnő varázs, s elillan a pillanat.
Várj! Ne menj még! Maradj itt Velem!
Engedd, hogy játszon Velem a képzeletem!
Érintenélek, de már nem lehet,
Érzékek játéka csupán, semmivé lett!*

 

*Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.*

*Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból - hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!*

*Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni. Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket. Szerelmes, mert nagyon tudokszeretni. Kicsit szomorú, mert csalódtam is már és kicsit erős, mert talpra tudok állni.*

*Minek szenvedni, ha nevetni is lehet? Minek sírni, ha nem szeret, akit szeretsz? Hisz ő csak egy, a sok másik közül, egy, akit könnyen elfeledni nem sikerül. De erős vagy, és neked menni fog, Tudnod kell magadról, hogy kibírod! Nevess a fájdalmon, hisz nevetni jó, éld az életed, légy vigyorgó kismanó! Egy kismanó, aki a fájdalmat nem ismeri, megtanult nevetni, és boldogan élni...*

*Az élet egy mocskos játék. Nem az számít győzöl-e vagy sem, csak az a lényeg, hogy ne szállj ki idő előtt. Ne add fel a játékot, még akkor se ha nem számít a győzelem, ha nem fontos nyersz-e, ha már nem akarsz győzni. Szenvedve is de mosollyal játszd végig!*

*Rosszul esett, nagyon rosszul.Nem gondoltam volna.Hogy épp akkor, épp azért, épp te! Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.Rideg voltam, magabiztos.Úgy tettem, mintha Egyeltalán nem érdekelne.Pedig fájt...*

*Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem, s,letagadod hogy valaha kellettem, nem nézel a szemembe, talán félsz,attól, amit látsz?Pedig a szememben van minden, mire valaha vágytál!*

*Ha úgy érzed paldón vagy, nézz körbe, és látni fogod, hogy mennyi kéz nyújtózik hozzád, hogy segítsen felállni.*

*Most így könnyebb? Hogy nem látsz,
hogy nem szólsz, hogy nem hívsz.
Most jobb így?
Mondd, megismersz még?*

*A szakadék szélén, inogva állva átsuhan rajtam a múlt. Bár ugorni kéne, le a sötétbe, de valami még visszahúz...*

*Lassan haladok, de sosem hátrafelé.*

 

*BOLOND az, aki a saját világában él....én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.*

*Felébred a lány és kél a nap is vele,vörös fényét látva könnybe lábad szeme.S arany napsugarak érintik az arcát,a kedves hű szerelmét ők
mesélik,vallják.A lány szalad a parton,fürkészi a vizet,s valamit a
hullám lába elé kivet.Lenéz rá a lány és arcán mosoly csillant,mégis a
habokba könnyes szemmel pillant.Fehér rózsaszálat emel ki a
vízből...régóta először kacag tiszta szívből.Búcsút mond a
partnak,lehunyt szemmel még áll...majd ölelve a rózsát a habokba
sétál...*

*Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.*